Henrik Ibsens skrifter

Régen volt, negyven esztendeje mulott már, mikor ​első költeményemet valamelyik lap közölte. Tizenkilencz éves voltam akkor, s ez az első versem a magyar nemzetet apostrofálta. Eljött hozzánk egy szabadságért küzdő nép vivódásának híre, s mi lelkesedve fogadtuk e hírt és megszerettük azt az idegen népet. Az a mesés küzdelem valami álomfélének tűnt fel nekem. És különös, hogy most, mikor negyven év mulva magyar földön vagyok ugyancsak álmot vélek látni. Az a lelkesedés, az a barátság, melyet tapasztalok, az a megértés, melyet találok, olyanok mint valami titokzatos, kedves, megifjító álomnak képei. Köszönetem értük és köszönet a lelkesedésért s a szíves vendéglátásért.